előző vélemény «      » következő vélemény

A kép jelentőségét tekintve eposzi méretűre duzzadt klasszicista remekmű, melyet 2011-ben a dalmát tengerparton afféle rezignált attitűdként állítottunk be menyasszonyom és jómagam.
A műalkotáson élesen kidomborodik a szerzőpáros szerdai világnézete. (az alkotók a hét páros napjait kapitalista, páratlanokat kommunista, a hétvégét pedig a jobboldali irányzatoknak szentelik. De van amikor nem tartják be a sorrendet, ez leginkább a helyi italmérésben elfogyasztott elesdés narancslék mennyiségétől függ.)* A vászonkompozíció allegórikus nyitó (sőt, egyetlen!) jelenetében egy befolyásos zsírgazdag kapitalista fasisztaburzsoá szerelmespár végletesen idealizált világot mutat be...boldogok voltak ők ott...azok ma is bárhol...Életigenlő mű ez, ahol minden szép, ugyanakkor a háttérben Damoklész kardjaként, fülsiketítő morajjal ebédel a tenger. Ironikus görbetükröt állítva ezzel a mainstream elé.

Talán éppen jelentőségének köszönheti ezen alkotás, hogy elkészíttettem vászonadaptációját, melyet menyasszonyomnak (képen jobb oldalt) szántam, évfordulós ajándék gyanánt. Erősíti varázsát továbbá az a tény --milyen megfontolásból azt nem tudom--, hogy a menyasszonyom is, a több ezer képünk közül, éppen ezt szánta nekem a fent említett neves alkalomra. Így lett tehát paradox módon 2db ebből a képből, mely jelképezi kettőnk összetartozását és az élet rögös országútjának sáros talaján való együttlépkedését, cikornyás léptekkel. Afféle inverz individualitás ez, melyben ketten alkotunk egy indivídumot!
*csak viccelek, természetesen nem narancs-, hanem almalét iszunk, a narancs a bénáké.

Komolyra fordítva:
Ez a szép (felmerülhet a diktatórikus esztétika problematikája, az-e a szebb, ami szerintem az, vagy az-e ami meg más szerint. Nos nem bocsátkoznék hosszú és meglehetősen unalmas részletekbe azon kutatásaimmal kapcsolatban, amik ezt bizonyítják, de száz százalékos biztonsággal kijelenthetem: egyértelműen csak az a szép, ami nekem tetszik. ) lírai antológiát vizualizáló kép a GOOGLE keresőrobotjainak köszönhetően talált rá újra-alkotóira (ez a fotovaszonra.hu).

Azt még mindenképpen szeretném elmondani, hogy voltaképpen az univerzum konfúz monotonitását hivatott kifejezni, de egy-két rendkívül underground művésznél mint például Kedves leendő feleségemnél és Nálam (plusz egy-két tudathasadékomnál) transzatlanti jambikus szegregáció okozta kulturális sokk alternatív leképzési módjainak visszásságát. Az ilyen műfajteremtő és korszakalkotó alkotások a legbonyolultabb és legösszetettebb önkifejezési formák, ahol nem csak a közönség, maga a művész sem lehet száz százalékig biztos abban, hogy érti, miről szól alkotása.


Mind a szolgáltatással, mind a minőséggel teljes mértékben meg vagyunk elégedve. Bátran tovább fogom ajánlani ismerőseimnek.
Igen, hozzájárulok, hogy a válaszaimat és a rendelt nézőképet feltüntessék a weboldalukon.
Őszintén remélem, hogy minden kérdésre válaszoltam, továbbá engedjék meg hogy egyúttal elnézést is kérjek válaszaim szűkszavúsága miatt, és azért ha a szilveszteri (B.U.É.K!!!) szópetárdáim túl hangosan durrogtak.

Tisztelettel:

P. Ferenc, Debrecen